Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:

– Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:

– Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod!

– Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? – kérdezte George.

Az emberek döbbenten és haragosan húzódtak vissza.

– Senki sem bízik bennem? – kérdezte George. Hisz az előbb még mindannyian hittetek bennem!

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés és az üdvrivalgás váltotta fel.

– Fantasztikus vagy George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt:

– Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé?

– Úgy, hogy ez az ember az apám. És én nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne. 💗

Oszd meg, ha tetszett!